A mai orvostudomány  a gluténérzékenységre úgy tekint, mintha a társadalom csupán csekély részét érinteni. Ez az állítás igaz is lenne, ha csak a legsúlyosabb tüneteket okozó lisztérzékeny betegeket tekintenénk azoknak,  akik történetesen az össznépesség körülbelül egy százalékát adják.  Ebben a kórban Magyarországon 100-200 000 ember szenved, viszont létezik ennek a betegségnek kevesebb tünettel járó formája is, ami  már a társadalom közel 40 százalékát érintheti. A vérteszt a gluténérzékenyek csupán 10-20 százalékát ismerte fel, a székletből vett vizsgálódás során ez a szám a duplájára nőtt, ezek azok az emberek, akik immunreakciókat mutattak a glutén összetevőire.

Miben változott a  mai gabona az ókorihoz képest?

A 19. századtól kezdve, egyre  nagyobb mennyiségben fogyasztunk gabonát, ennek köszönhetően pedig egyre nagyobb gluténterhelésnek tesszük ki a szervezetünket, aminek eredményeképp egyre több embernél jelentkezik a gluténérzékenység. Kritikusok gyakran felvetik azt a kérdést hogyha a glutén olyan nagy probléma,  akkor hogyhogy nem jelentkezett korábban az olyan időszakokban mint például a középkor,  amikor köztudottan rengeteg gabonát, illetve kenyeret fogyasztottak. Gondoljunk csak a rómaiakra! A legnagyobb különbség az, hogy az elmúlt 100 évben a  nemesítéseknek köszönhetően bizony jelentősen növekedett a gabona gluténtartalma.

Closeup-copy

Evezzünk tudományosabb vizekre!

„A kenyérgabona (Triticum aestivum) három genomot tartalmazó, un. hexaploid     növény, e három genom pedig három ősi búzafajtától ered. A kenyérgabona kb. 8000 évvel ezelőtt spontán hibridáció útján alakult ki. A gluténról tudni kell, hogy két összetevőből, a gliadinból és a gluteninből áll. A gliadinból alfa, béta, gamma és omega változatot különítenek el, ezek közül leginkább az alfa-gliadin az, ami immun és bélrendszeri tüneteket okoz. A mai kenyérgabona őseit és leszármazottait évezredeken át termesztették és fogyasztották a Föld különböző tájain, például a mediterrán országokban és Közép-Európában. A bronzkori Egyiptomban az “A+B” genomú T. turgidum spp. Dicoccum-t termesztették, és ez volt a rómaiak gabonája is. A vizsgálatok többszörösen igazolták, hogy a mai kenyérgabona gluténérzékenységet okozó hatásáért a “D” genom a felelős, és az “A” és “B” genomot tartalmazó fajták nem, vagy sokkal kevésbé okoznak gluténérzékenységi tüneteket.

A ma is termesztett alakor “A” genomú, és alfa-gliadint nem tartalmaz, ahogyan más “A+B” genomot tartalmazó búzafajtákra is igaz, hogy nem tartalmaznak alfa-gliadint. Ettől persze gluténérzékenyek számára ezek a gabonafélék sem fogyaszthatóak, de ezek fogyasztása során kisebb a kockázata a gluténérzékenység kialakulásának. Az utóbbi száz évben a búzanemesítők tudatosan szelektálták és keresztezték azokat a fajtákat, amelyeknek magas volt a glutén tartalma.”

Elmondhatjuk, hogy a társadalom sokkal nagyobb részét érinti a betegség mint azt korábban gondoltuk volna, és hogyha a mai gabona fogyasztási szokásainkon nagyon gyorsan nem kezdünk el változtatni, akkor a gluténérzékenyek aránya tovább fog nőni. A Vörös Pasta pontosan ennek a problémának a megoldásán dolgozik, amivel ki lehet védeni ezt a súlyos betegséget, hogy sokkal egészségesebb,  aktívabb életet biztosítson a fogyasztói számára!